Az eleven fénykép

Ebben a leckében (Tk. 31-35. oldal) áttekintjük azokat az előzményeket, melyek a mozgókép kialakulásáig és tudatos alkalmazásáig vezettek. Láthatsz árnyjátékot, megismered a fényképezőgép és a vetítő ősét. Megnézzük, hogy a képregény milyen rokonságban van a filmmel, majd áttekintjük az első mozgóképes megoldásokat.

Árnyjáték

A középkorban Jáva szigetén, Indiában, Kínában volt népszerű. Áttetsző paraván előtt, bőr síkbábokkal játszották. Ennek egy modern megvalósítását láthatjátok itt.

Camera obscura

A camera obscura – (latinul sötétkamra) vagy lyukkamera optikai eszköz, mely a környezet vizuális leképezésére szolgál. Egy minden oldalról fénytől védett doboz vagy szoba, melybe a fény egy apró lyukon keresztül hatol be. A kép a camera obscurán belül a lyukkal ellentétes oldalon válik láthatóvá.

A fényképezőgép őse, mely nagy hatással volt a fotográfia kialakulására és fejlődésére. A mai fényképezőgépek is a camera obscura működésén alapulnak. A fényképezés előtti időkben mint rajzolási segédeszközt és mint fizikai, csillagászati eszközt tartották számon.

Ibn Al-Haitman arab tudós 997-ben írt Opticae Thesaurus című könyvében számolt be a camera obscuráról. A reneszánsz korában sokakat foglalkoztatott ez a bárki által elkészíthető, egyszerű optikai eszköz, például Leonardo da Vincit is.

Ha teljesen elsötétítünk mondjuk egy szobát, de fúrunk rá egy pici lyukat, a lyukon a szemközti falra vetítődik a külvilág fordított, színes képe. Ez a világ legegyszerűbb fényképezőgépe, ugyanis ha egy dobozzal csináljuk meg ugyanezt: jól leszigeteljük, befeketítjük, hogy ne hatolhasson be a fény – és például egy tűvel lyukat ütünk az egyik oldalán, a szemközti oldalára meg belülről egy fényérzékeny papírt helyezünk el, akkor ráexponálódik a külvilág képe.

Laterna magica

A laterna magica (bűvös lámpás) a modern diavetítő őse volt. A philadelphiai Henry R. Heyl szabadalmaztatta 1870-ben.

Elsőként Leone Battista Alberti épített laterna magicát 1437-ben, mai formájának megjelenése a 17. század közepére tehető. 1663-ban már megvásárolható a jobb londoni optikusoknál.^[1]

Egy laterna magica kép (William Henry Jackson, 1895)

Athanasius Kircher beszámol róla Ars Magna Lucis et Umbrae néven 1671-ben, valószínűleg egy már létező találmányt írt le. Egy olajlámpa és egy lencse segítségével az üveglapokra festett képeket ki lehetett vetíteni egy megfelelő vászonra. A 19. századra több vándorló laterna magica-művész is járta Nagy-Britanniát, és bemutatókat rendezett a városokban és falvakban. Némelyik bemutatón „speciális effektusokra” is sor került, üveglapok csúsztatásával és forgatásával mozgóképeket idéztek elő. Az egyik, ami különösen a gyerekeknek nagyon tetszett, a Patkánynyelő volt, ahol patkányok ugráltak egy alvó ember szájába. A napóleoni háborúk idején egy sorozat egy brit és egy francia hajó találkozását mutatta be, a végén a francia hajó lángolva elsüllyedt, a hazafias közönség éljenzése közepette.

A fényképezés feltalálása lehetővé tette a képek gyors és olcsó előállítását. A képek híres látnivalókat, személyeket és idegen országokat ábrázoltak. Sorozatban árulták a fényképeket, melyek tanulságos történeteket meséltek el. Bár a 19. században rendkívül népszerűek voltak, a film feltalálása után feledésbe merültek, és a néhány fennmaradt lámpásért és képért most versengenek a műgyűjtők.